Az új technológiákat, innovatív termékeket gyakran könnyebb megérteni, ha történetiségükben közelítjük meg. Amikor megjelent a Pfizer/BioNTech és a Moderna cégek messenger RNS (mRNS) alapú oltása, valószínűleg legtöbben biokémia, genetika vagy molekuláris biológia cikkeket, jegyzeteket olvastunk, hogy megértsük annak hatásmódját. Az olvasottakat érdemes kiegészíteni egy kis történelemmel, hogy rálátásunk legyen ennek a tudományterületnek a fejlődésére, a fejlődés irányára.

A mRNS oltások története 1990-ben, egy érdekes kísérlettel indult. Jon Wolff a Wisconsin-Madison Orvosi Egyetemen gyermekgyógyász és genetikus professzor volt; gyakorló orvos, klinikai genetikus, az anyagcserebetegségek szakértője, tanácsadó újszülött-screening programokban. Emellett kutatással is foglalkozott, nagy szerepe volt a 80-as években a humán génterápia alapjainak kidolgozásában. 1990-ben Jon Wolff és munkatársai azt vizsgálták, hogy mi történik, ha luciferáz, acetiltranszferáz és β-galaktozidáz enzimeket kódoló mRNS oldatot fecskendeznek egérbe. Azt tapasztalták, hogy az izomszövetből ki lehetett mutatni az említett RNS fehérjetermékeit, tehát bizonyítást nyert, hogy működőképes a kívülről bevitt mRNS [1,5].

A D-vitamin (kalciferol) zsírban oldódó vitamin. Legaktívabb formája a D3-vitamin (kolekalciferol), amely bőrben, ultraibolya sugarak (napsugárzás) hatására keletkezik. Gyermekek és fiatalok bőrében kb. kétszer olyan intenzíven képződik D-vitamin, mint az idősekében, de ezt a folyamatot több tényező befolyásolhatja: az éghajlat, a légköri szennyeződés, a napozás, a szabadban való tartózkodás, a bőr festenyzettsége (a sötét bőrszín hátrányt jelent), genetikai tényezők. Nagyon kis mennyiségben ételekből is hozzájuthatunk D-vitaminhoz. D-vitaminban gazdag a máj, tojássárga, halmájolajok és a D-vitaminnal dúsított termékek.

A ping-pong törés, valójában nem törés, hanem fokális benyomat a koponyán. Csaknem mindig újszülöttekben észlelhető, a koponyacsont nagyfokú plaszticitása kell a kialakulásához.