Back to Top
Ugrás a tartalomra

Node view

Kivezetés a gyermekgyógyászatból

Gyakorló gyermekorvosként gyakran tapasztalom, hogy egyes szülőknek olyan elvárásai vannak irányunkba, amelyeknek lehetetlen eleget tenni. Az elvárások és a valóság néha nagyon távol esnek egymástól. Azt hiszem, szükség lenne egy fajta bevezetőre, amelyben körvonalazzuk, hogy mire számíthat a szülő a gyermek vizsgálata során. És mire nem.

Nézzük először, hogy mit várnának el, sokan hogyan képzelik az ideális gyermekellátót:
  ♦ szeretnék, ha garantálnánk gyermekük egészségét,
  ♦ ha előre jeleznénk, amikor hányás, lázgörcs és egyéb panaszok jelentkeznek,
  ♦ ha a gyógyszerek azonnal hatnának és megállítanák a betegséget,
  ♦ ha az orvosok bármikor azonnal elérhetők lennének,
  ♦ ha a kivizsgálás és a kezelés nem járna fájdalommal és egyéb kellemetlenségekkel,
  ♦ ha immunerősítő terápiákkal megelőznénk a gyermekbetegségeket,
  ♦ ha megtalálnánk minden betegség pontos okát és felderítenénk, hogy az kinek a hibájából jelentkezett,
  ♦ ha teljes testi kivizsgálás során bizonyítanánk a gyermek egészségét.

Az alábbiakban bemutatjuk, hogy mindez lehetetlen. Nem bevezetés, valójában kivezetés következik a vágyott gyermekgyógyászatból, ugyanis a pediátria határtalan lehetőségeinek illúzióját kívánjuk éppen eloszlatni.

1. Nincs garancia
Ha zavartalan, végig követett várandósság után egy kisbaba világra jön, szülei kimondatlanul is elvárják, hogy legalább néhány hétig legyen "garanciában". Mire jó a sok ultrahangos vizsgálat, vérvétel, mindenféle szűrővizsgálatok, ha azok nem garantálják, hogy a születendő gyermek egészséges lesz!? A sok vizsgálat a keresett betegségek többségét ki tudja mutatni, de nem mindig. És nincs garancia.

Beteg gyermekek kórtörténetét számtalanszor azzal kezdik, hogy múlt hónapban vagy múlt héten kezelték, azt mondták, hogy meggyógyult, most pedig újra beteg. Az alig lejárt kezelés után nincs garancia? - tehetnénk hozzá, legalább egy hétig, kettőig. Szirupra egy hét, injekcióra egy hónap. Sajnos nincs garancia, egy nap sem. És a méltatlankodó szülő tovább mondja, ismerjük a folytatást: Vagy... nem kezelődött ki teljesen!? Magyarán, ha rendesen kikezelték volna, akkor még mindig garanciában lenne, injekció után egy hónapig nem betegedne meg. Bárcsak így lenne!

Van, aki konkrétan garanciáért fordul hozzánk, csak nem így nevezi. Külföldi kirándulás előtt szoktunk egészséges gyermeket vizsgálni avégett, hogy megállapítsuk, hogy teljesen, de teljesen egészséges. Mert a kirándulás alatt nem lesz lehetőség orvosi vizsgálatra, ezért kell a garancia. Ha létezne garancia... Nem tegnapelőtt látta az orvos, és azt mondta, hogy semmi baja nincs!? Ez jó példa nemcsak a garancia-, hanem a jövőbelátás illúziójára is.

2. Nincs jövőbelátás
Amikor beteget vizsgálunk, a meglévő panaszok és a talált tünetek alapján mondunk diagnózist. Hasonló panaszokkal látott betegeink kórlefolyása alapján azt meg tudjuk mondani, hogy hogyan szokott zajlani egy ilyen betegség. De nem ismerjük eléggé sem a beteget sem a jövőt, nem tudjuk, hogy ő biztosan úgy reagál-e a kezelésre, ahogy szeretnénk. Hogy ugyanúgy gyógyul-e mint minden más korábbi betegünk. A gondolkodásunk valószínűségi.

Rendszeresen látunk olyan beteget, akinek a kezelését egyik orvos elkezdte, de egy új panasz jelentkezése után (például belázasodik) már másik orvoshoz fordulnak. Kimondatlanul is ott van az elvárás, hogy az orvos legyen előrelátó, és szóljon, ha estére láz várható. De nincs jövőbelátás. Ha újabb tünetek jelentkeznek, ha a beteg nem gyógyul a kezelés során, akkor a kezelőorvos figyelembe veszi a megváltozott helyzetet és változtat a kezelésen. Ehhez nem lenne szükség újabb orvosra. Amikor sok orvos látott egy gyermeket és csak sokadik alkalomra sikerült megtalálni a panaszok okát, akkor mi szakmabeliek nem azt gondoljuk, hogy csak egy orvos értett hozzá, hanem azt, hogy mindig az a legokosabb, aki utolsóként látja a beteget. Ő minden elvégzett vizsgálatot, minden addigi tünetet összevetve hoz döntést. Már tudja, hogy melyik gyógyszer nem hatásos. Valóban többet lát, de nem a jövőből, hanem a múltból.

3. Nincs azonnali gyógyulás
Egyre inkább gyorsuló világban élünk, és a gyorsulás elvárás lett olyan területeken is, ahol az lehetetlen. Rossz közérzet, láz és étvágytalanság miatt sürgősségre hozott gyermeknek ágynyugalmat, lázcsillapítókat javaslunk, és azt hogy várjanak. Prodrómának hívjuk ezt az állapotot, vagyis egy fertőző betegség bevezető tüneteiről van szó. Várni kellene egy-két napot, hogy kiderüljön, milyen betegségről van szó. De a család azonnali vizsgálatokat követel, legyen vérvétel és tüdőröntgen, legyen diagnózis és kezelés, mert hétvégén halaszthatatlan programjuk lesz. Ezek a vizsgálatok a betegség első óráiban feleslegesek, nem adnak használható eredményeket. Ha kerül egy orvos, aki a követelőző szülő kedvében jár és antibiotikumot ír fel, akkor később az előkezelt betegen lehetetlenné válhat a pontos diagnózis megállapítása. Hiába veszünk torokváladékot vagy vizeletmintát tenyésztésre, az negatív eredményt ad a beszedett antibiotikum hatása miatt.

Máskor a gyógyszer hatástalanságára panaszkodnak. Mandulagyulladásos betegek gyakran 4-5 napig lázasak bármilyen kezelés mellett, kisgyermekek vírusos hasmenése átlag 5-6 napot tart. Sokan elveszítik a türelmüket, harmadik napon kezelést és orvost váltanának. Mert az élet egyéb területein megszokták, hogy gyorsabban zajlanak az események.

4. Nincs korlátlan kapacitás azonnali betegellátásra
A panaszokra rá lehet keresni, a google azonnal válaszol. Az orvosnak SMS-t, e-mailt lehet írni, fotót és véreredményeket küldeni, de ő már nem biztos, hogy azonnal válaszol, hogy ráér mindenkinek válaszolni. Pedig manapság nyilvánvaló az igény arra, hogy egy kattintásra vagy telefonhívással bárki azonnal útbaigazítást kaphasson.

Az elmúlt évtizedben érezhetően megnőtt a hajlandóság arra, hogy orvoshoz forduljanak a gyermek betegségének első jeleivel. Előfordul, hogy ez jó döntés, de az esetek többségében otthon jól kezelhető, enyhe panaszokkal terhelik a családorvost vagy a sürgősségi osztályokat. Nem jó az, ha az ügyeletes orvos otthagyja az osztályon fekvő súlyosabb betegeket, hogy megfázásról vagy csalánkiütésről beszéljen másodvélemény miatt érkező aggódó szülőkkel.

5. Vannak kellemetlenségek
A járóbeteg rendelőben vagy a kórtermekben barátságos légkört próbálunk biztosítani a gyermekek számára, de nem tudunk kiküszöbölni bizonyos kellemetlenségeket. A toroknézést senki nem szereti, de minden vizsgálatnak része az. Fájdalommal jár a vérvétel és van néhány még kellemetlenebb beavatkozás is (gyomormosás, stb). Előfordulnak gyógyszermellékhatások. Két- vagy többágyas kórtermekben kellemetlen szobatársak. Az ellátó személyzet sem mindig elég támogató.

Az említetteken túl sokszor maga a betegség jelenti a legnagyobb kellemetlenséget. Gyógyszerekkel mérsékelni lehet a panaszokat, de legtöbb esetben azonnal teljesen panaszmentessé nem tudjuk tenni a gyermekeket. Szülők számára nehéz elviselni, hogy szakember segítségével sem ura teljesen a helyzetnek, hogy tehetetlenséget él meg, amíg gyermeke gyógyulás jeleit nem mutatja.

A felépülés után immunerősítőt szoktak kérni, ami garantálná, hogy a betegség soha többé ne forduljon elő.

6. Nincsenek immunerősítők
Az úgynevezett immunerősítőknek csak az ára a biztos. Kérdezzék meg az immuno-allergológusokat, hogy szakkönyveikben előfordul-e ez a kifejezés. Ők jól tudják, hogy ilyen nincs. Immunhiányos állapotok vannak, de a mi betegeink körében az nagyon ritka. És léteznek bizonyos értelemben erős immunrendszerrel rendelkező gyermekek, ők autoimmun betegségekben szenvednek. Az a kívánság, hogy a gyermek úgy nőjön fel, hogy soha ne legyen hasmenése vagy náthája, ne legyen lázas, ne köhögjön és a szúnyogok se csípjék meg - ez illúzió.

7. Nem tudjuk, mi okozta
A sok iskolás év alatt megszoktuk, hogy mindennek az okát keressük. Amikor megbetegszik egy gyermek, akkor a szülők első kérdése: mi a betegség oka? Néha úgy teszik fel a kérdést, hogy mit rontottak el, ki a hibás? Mi másként közelítjük meg a problémát. Főként a sürgősségi betegellátás során a fontosabb kérdés az, hogy van-e súlyos betegségre utaló tünet. Az azonnali teendőkről dönthetünk anélkül, hogy tudnánk a betegség pontos okát.

Teljesen életszerűtlen az a helyzet, hogy az orvos meghallgatja a kisgyermeket, majd azt mondja, hogy ezt a betegséget egy parainfluenza vírus 3-as szerotípus okozta. Ehelyett azt mondhatja, hogy egy légúti vírusos betegségről van szó, súlyos betegségre utaló tünetet nem talált, így a gyermek beutalásra nem szorul. Vagy ha súlyos kiszáradás jeleit látja, akkor azonnal infúziót indít attól függetlenül, hogy a kiszáradást mi okozta.

Az esetek többségében néhány nap alatt körvonalazódik, hogy milyen betegségről van szó, annak gyakoribb okait pedig ismerjük. Vannak azonban olyan kórképek is, melyeknek az okát többnyire később sem tudjuk megállapítani. Ilyen például a csalánkiütés. A közvélekedéssel ellentétben csalánkiütést nem csak ételallergia okozhat.

Mit rontottunk el, ki a hibás? - a kérdés mögött az a hiedelem húzódik meg, hogy ha elég tudatos a szülő és jól gondozza a gyermekét, akkor az soha nem betegszik meg.

8. Teljes testi kivizsgálás nem létezik
Eléggé zavarban vagyunk, amikor teljes testi kivizsgálást kérnek. Vagy mindenre kiterjedő vérvizsgálatot. Lehetetlent kérnek. Az alapos fizikális vizsgálat lehetséges, rutin labor néhány célzott vérvizsgálattal, ha szükséges képalkotó vizsgálatok is. De annyira bonyolult az emberi test, hogy a gyakoribb, jól ismert betegségek kizárásán kívül többre nincs lehetőség. Másrészt annyira sokféle vérvizsgálat létezik, hogy a gyermeknek nincs annyi vére, amennyit egy átlagos labor felhasználna az összes lehetséges vérvizsgálathoz. További problémákat vet fel, hogy ha elég alaposak vagyunk, biztosan találunk eltéréseket az átlagtól: magasabb enzimszint, valahol egy ciszta, egy ér lefutása szokatlan. Így gyűlnek a diagnózisok és a beszedni való gyógyszerek. Erősen ajánlott csak valós problémák kivizsgálását kezdeményezni, jól ismert szakmai szabályok szerint. A teljes testi kivizsgálás helyett pedig az ajánlott szűrővizsgálatokat kell elvégeztetni.

Akkor mit lehet tenni?
A probléma végső soron nem medikális természetű. Meglátásom szerint az összes fent felsorolt félreértés mögött ugyanaz a mozgató húzódik meg: biztonságra törekvés egy bizonytalan világban. Erre a problémára nem gyógyszer jár. A kulcsszó a bizalom. Hogy ki miben vagy kiben találja meg a bizalmat, az már nem gyermekgyógyászati kérdés.

Ez volt hát a kivezetés a gyermekgyógyászatból. Megérkeztünk.

Megosztás

HÍREK, ESEMÉNYEK, BEJEGYZÉSEK
csak szakembereknek nem csak szakembereknek szülőknek minden hír

Romániai gyermekgyógyász szervezetek


Közlemény 2023.12.17 - Dr. Koncsag-Szász Előd

Az elmúlt években Romániában - nyugati mintára - számos gyermekgyógyászati szubspecilitás létrehozta a maga szakmai szervezetét attól függetlenül, hogy az térségünkben önálló szakterület vagy sem. A társaságok honlapján látható, hogy mindenhol élénk tudományos tevékenység zajlik, konferenciákat szerveznek, némelyek folyóiratot szerkesztenek, kommunikálnak a társszakmákkal és a betegekkel/szülőkkel egyaránt.

Tovább olvas ...

Fájdalomkezelő kisokos


Ajánló 2023.11.01 - admin

A Bethesda Gyermekkórház és a Móra Könyvkiadó gondozásában megjelent dr Major János és Varga Zsófia Katalin könyve, a Fájdalomkezelő kisokos, amely támogatást nyújt visszatérő fájdalommal küzdő fiataloknak és szüleiknek.
Megküzdési stratégiák, konkrét tippek, gyakorlati példák segítik a családokat a fájdalom kezelésében! A kalauz nem helyettesíti a megfelelő orvosi kezelést, de célja segítséget nyújtani a különböző kezelések közötti eligazodásban.

Tovább olvas ...

Veres Gábor mentordíj és ösztöndíj


Hír 2023.08.30 - admin

A Magyar Gyermekorvosok Társaságának vezetősége és a Fiatal Gyermekorvos Szekció megalapította a Veres Gábor mentordíjat és a Veres Gábor ösztöndíjat, amely pályázatok szeptember 5-ig benyújthatók.

Tovább olvas ...