A hegymászók egyik legnagyobb kihívást okozó problémájáról, a magaslati betegségről mindannyian gyakran olvashatunk, fontos azonban tudni, hogy nem csak 8000 méteres magasságokban találkozhatunk ezzel a jelenséggel. Mikor és hogyan alakul ki? Milyen formái ismertek? Hogyan előzhetjük meg? – a magaslati betegség rövid, gyerekorientált áttekintése hasznos lehet a vakációs szezon idején.
Napjainkban egyre divatosabb a hegyi turizmus, és a modern infrastruktúra által, olyan magasságok is könnyen elérhetővé váltak, amelyek pár évtizeddel ezelőtt még a tapasztalattal rendelkező sportolóknak is kihívást jelentettek. Európa-szerte könnyedén kacskaringózhatunk fel, pár hajtűkanyaron keresztül, 2000-2500 méteres magasságokba. Nem elérhetetlen már a kisgyerekek számára a svájci Matterhorn gleccser sem, ahol felvonó visz fel óránként 2000 embert, 40 perc alatt, 1600 méterről 3883-ra. Ez több mint 2000 méteres szintkülönbséget jelent. Ilyen esetben nem csak az izgalom vagy az időjárási körülmények jelentenek kihívást, a magasság miatt kialakuló oxigénhiánnyal is meg kell küzdenie szervezetünknek.
Hegymászás során minden megtett méterrel csökken a levegőben az oxigén parciális nyomása, ezáltal csökken a tüdőben az alveoláris oxigénfelvétel, ami gyorsan a teljes szervezet elégtelen oxigénellátásához vezet. A szövetek megfelelő oxigénellátása érdekében elengedhetetlen a kompenzációs mechanizmusok teljes körű kiaknázása, ellenkező esetben könnyen kialakulhat a magaslati betegség valamelyik formája. Ezek a mechanizmusok kis gyermekkorban még elégtelenül működnek.
A magaslati betegség három teljesen különböző kórképet foglal magába. Leggyakrabban a köztudatban is ismert hegyibetegség lép fel. A magasság okozta nyomáskülönbség miatt kialakulhat az úgynevezett hegyi agy- illetve tüdőödéma is. A három kórkép felléphet önmagában vagy együttesen, de bármely kettő kombinációját is leírták már. Az ismert rizikófaktorok közé tartozik az elért végső magasság, az elégtelen akklimatizáció, de nem utolsó sorban a sebesség is, amellyel legyőzzük a szintkülönbséget. Egyáltalán nem mindegy, hogy hosszú órák alatt feltúrázunk a csúcsra, vagy egy felvonóval percek alatt emelkedünk több ezer métert.
A magaslati betegség leggyakoribb formája az akut hegyibetegség. A tünetek már 2000-2500 méteres magasságban jelentkezhetnek. Általában 4-36 órával hegymászást követően alakulnak ki. Leggyakrabban fejfájás, hányinger, hányás, szédülés, fáradtság, étvágytalanság formájában jelentkeznek. A hegyről való leereszkedés után, pihenéssel, kezelés nélkül is elmúlnak, pár nap alatt. A diagnózis felállítása felnőttek esetében nem jelent kihívást. Gyerekkorban, főként 3 éves kor alatt, a verbális kommunikáció hiánya miatt, fokozott figyelmet igényel a tünetek azonosítása.
Az akut hegyibetegség egyik ritka és nagyon súlyos formája a hegyi agyödéma. Ez általában 3000-3500 méter fölött alakul ki. A hegyibetegség általános tünetei mellett a koponyaűri nyomásfokozódás okozta neurológiai problémák, mint például ataxia, személyiségzavar, eszméletvesztés, kóma jellemzik. Az agyödéma ritkán fordul elő, de esetében igen súlyos kórképpel nézünk szembe, melynek 8o %-os a mortalitása. E két kórkép patofiziológiája multifaktoriális és nagyon komplex, még napjainkban sem teljesen tisztázott a kialakulásuk pontos menete. Egyes források a hegyi agyödémát az akut hegyibetegség végstádiumaként írják le.
A magasság okozta betegségcsoport harmadik formája a hegyi tüdőödéma. Ez egy nyomás indukálta, nem kardiogén eredetű tüdőödéma. Általában 3000 méter magasság fölött, hegymászás után 1-5 nappal alakul ki. A betegség korai tünetei közé tartozik a légszomj, illetve a csökkent teljesítőképesség. A későbbiekben dyspnoe, orthopnoe, hörtyögő tüdőzörejek, véres köpet alakul ki. A vér oxigénszaturációja ebben a fázisban már jelentősen csökkent. Maszkon át adott oxigén adása, illetve a hegyről való leereszkedés hatására a tünetek gyorsan javulnak. A gyerekek esetén, az oly gyakran fellépő légúti betegségek még jobban növelhetik a hegyi tüdőödéma kialakulásának kockázatát. Egyéb rizikófaktorok a veleszületett szívbetegségek, veleszületett tüdőbetegségek, Down-kór vagy a sarlósejtes vérszegénység. Amennyiben egészséges gyereknél alakul ki a hegyi tüdőödéma, mindenképpen javasolt egy, az esetleges rizikófaktorok feltárására irányuló, átfogó vizsgálat.
Az akut magaslati betegség megelőzésében legnagyobb szerepe a prevenciónak van. Legfontosabb a fokozatos emelkedés, 2000 méter fölött a napi emelkedés nem haladhatja meg a 500 méteres szintkülönbséget. A gyógyszeres prevenció gyerekek esetében nagyon ritkán, ajánlott. Amennyiben ismert rizikófaktor áll fenn, és elkerülhetetlen a 2000 méteres magasságban való tartózkodás, akkor el lehet gondolkodni a gyógyszeres kezelésen, amely Acetazolamid adagolással történik.
A legújabb tanulmányok azt javasolják, hogy a harmadik trimeszterben járó terhes nők ne menjenek 2200 méter fölé. A síkságon született újszülötteknek egyáltalán nem javasolt a 2500 méter körüli vagy azon felüli magasság. Az első pár hónapban a csecsemőknek nem ajánlott több órát 2500 méteres magasságban tölteni, illetve 6 éves kor alatt nem szabad 4000 méternél magasabbra menni.
A klasszikus hegyibetegség leghatékonyabb ellenszere a visszaereszkedés a kiindulási magasságba. A tünetek az esetek nagyrészében 24-48 óra elteltével teljesen megszűnnek. A fejfájás, hányinger a klasszikus gyógyszerekkel enyhítendő (Ibuprofen, Paracetamol). Súlyos esetben Acetazolamid és Dexamethason javasolt, illetve maszkon keresztül 2-4 liter/perc oxigén adható, kórházi körülmények között.
A vakáció tervezésekor gondoljunk arra is, hogy a csecsemők és kisgyerekek alkalmazkodási képessége fokozatosan alakul ki, minden környezeti változás megterhelést jelenthet számukra.
Forrás: Prof. Dr. med. Marc Moritz Berger, Priv-Doz. Dr. med. Clemens Stockklausner: Kinder in der Höhe, Berufsverband für Kinder- und Jugendärzt
Fordította és szerkesztette: Dr Kovács Katalin, gyermekgyógyász szakorvos
Márciusban a Tik-tok felületen egy újabb kihívás terjedt a fiatalok körében: ki melyik részét meri elfogyasztani a tulipánnak. Tudni kell, hogy a tulipán levele, virága, de főként a hagymája mérgező. Fontos, hogy felhívjuk a szülők figyelmét erre és ehhez hasonló mérgező növényekre, amelyekről talán nem is gondolnák, hogy mennyire veszélyes lehet, főként csecsemőkre, kis tipegőkre, akik mindent a szájukba vesznek. Nem kell megválni e növényektől, csak olyan helyre tenni, ahol a gyermekek nem érik el.
Tovább olvas ...
Az orbitális cellulitisz a szemüregi és szemüreg körüli kötőszöveti gyulladás. A periorbitalis cellulitis jóval gyakoribb, mint az orbitalis cellulitis és gyakrabban fordul elő 5 év alatti gyermekekben. A cellulitisz etiológiája általában fertőző ágens, a nem oltott páciensek esetében a Haemophilus influenzae elsősorban, de gondolnunk kell Streptococcus pneumoniae, Staphylococcus aureus-ra, Chlamydia-ra is.
A vas feltétlenül szükséges gyermeke táplálásában, hiszen hiánya az egyik leggyakoribb betegséget, a vashiányos vérszegénységet okozza. Ennek előfordulása a leggyakoribb 4-6 hónapos korban, amikor a vasat vaskészítmény formájában pótolni kell. A másik leggyakoribb érintett korcsoport az 1-3 éves gyerekek.
A vas az élelmiszerekben két formában van jelen. Az egyik a hem vas, a másik a nem hem vas. Hem vas található a májban, vörös húsokban (marha, sertés), a szárnyasokban, halakban, tojásban, állatok vérében. Nem hem vasat tartalmaznak a növényi eredetű élelmiszerek, így a magas vastartalmú zöldségek (cékla, spenót) és gyümölcsök (szeder, ribizli) is, de a növényi forrásokból leginkább a fügéből, diófélékből és a mandulából tud legjobban hasznosulni ez a típusú vas.
Tovább olvas ...